Tavaly ültettük újra a gyümölcsfa állományt. Került almafa - korai, dércsípésre váró, diófa, szilvafa, birsalma, körtefa, cseresznyefa és meggyfa a kertbe. Így leírva soknak látszik, de a kert észre sem vette. Itt Nógrád megyében vad szelek vannak, a kényes barackok nemigen szeretik, pedig én szeretném őket is.

Egyelőre nálam az almafák a befutók, egyet kivéve mindegyik megmutatta már idén, hogy mire is lehet számítani. Ez itt a korai savanykás alma, majd ha elég sok lesz, akkor pite, kompót készül belőle, addig pedig álmélkodunk, hogy milyen finom is ez...

A nagy kert évtizedeken keresztül klasszikus vidéki belterületi föld volt. Nógrád megyében ezeken rendre bogyós gyümölcs, krumpli, tök, kukorica terem. Erre legalkalmasabb itt a föld ugyanis. A legtöbb ilyen régi kertben  a legeslegszélén diófa, szilvafa, almafa árnyékol, jól a mezsgyén, hogy lehessen a szomszéddal vitatkozni vagy vele együtt leszedni a gyümölcsöt. Mi is ezt találtuk a miénkben: két hatalmas diófa, egy roskatag almafa, 3 cefrének való szilvát termő szilvafa. Utóbbi fák rengeteg vadhajtást hoztak.

A diófa azonnal fűrészmentességet kapott, tiszteletreméltó példányokká nőttek, de az egyik sajnos a 2012-es tavaszon elfagyott, ezért mennie kellett. A másik a kert ékessége maradt. Nyáron alatta ettük az ebédet, alatta sütöttük a szalonnát és grilleztünk nyílt tűzön életünkben először.

Amikor ebéd közben felnéztem, ezt láttam.

A tányérban pedig ez a naplecsó volt a kertben termett giga cukkiniből, paradicsomból, gyarmati Dénes kolbásszal és rendhagyóan beleolvasztott terényi kecskesajttal. A mázas edényt, amiből megettük, a majdnem szomszédos Bercelen készítette tavaly egy kedves fazekas hölgy, úgy, ahogy mi kértük...

Terény alig néhány kilométer távolságra fekszik a mi kis falunktól, mégis nagyon más.Talán attól, hogy dinamikus polgármesterei voltak - vannak(?), vagy attól, hogy jó néhány évvel ezelőtt nagycsaládos beköltöző mozgalom futott a faluban és ettől megjelent itt egy másféle szemléletű lakosság is? Nem tudom, de az biztos, hogy kicsit más.

Pl. fel vannak újítva a parasztházak. Pl. van egy Edvi-Illés elnevezésű Kávéház, van egy Johannita vendégház, ahol rendszeresen táboroznak magyar és külföldi vendégek. Nekem külön nagyon tetszik, hogy hagyományos stílusban újították fel, építették meg ezeket az épületeket. Tavasztól őszig folyamatosan láttam dolgozni a mestereket, el is készült minden szépen.

 Ez a felirat már messziről kiszúrható. 

A vendégház-tábor.

Takaros házikó - a Csipkemúzeum épülete -, a parkosítás még várat magára vagy több esőre vár.

A kávézó a Csipkemúzeum mögött van. Ugyanabban a stílusban építve, berendezve. A kávé arra jó itt, hogy amikor már rég nem ittunk gépi kávét ennek nagyon örüljünk. A kiszolgálás segítőkész és kedves!

A nyitva tartás a Csipkemúzeumhoz igazodik szerintem, egy próbát és telefont megér a biztonság kedvéért!

Általában vasárnap estefelé indulunk vissza a Fővárosba. Előtte mostanában másfél órát kell szánni az indulás előtti összepakoláshoz. Mert legalább egy órán keresztül hordjuk a kertből a vinnivalókat. A képen a szilva csalás, mert azt a szomszéd néni kertjében szórtuk a fáról a zacskóba. Szórtuk, mert annyi szilva termett a fáján, hogy elég csak az ágakat megrezzenteni és már jön is a szilvazápor. Mostanra beindult a nagyüzemi cefreszedés-sport is a faluban, mindenhol vödörrel vadásznak az emberek körtére, szilvára. Van is bőven, tele az utca cefre-körtével, meg sem tudom mondani milyen fajtákkal. Esténként pedig finom szilvaillatú a levegő.

...amit itt még mindig "kalácskának" hívnak. A szomszéd Rozi néni tavaly már egyszer tartott nekem sütőkurzust, de szó-mi-szó nem nagyon gyakoroltam a kelt tészta sütést, ezért megbeszéltük, hogy nekifutunk ennek még egyszer. Rögtön az elején zavar keletkezett, mert mi hoztuk Lord Kenwood-ot - Lorien után nálunk is ez a neve -, Rozi néni pedig nem igen tudta merről is és hogyan működjön együtt a zajos masinával. Úgy gondoltuk, hogy a 77 évével megkíméljük a dagasztástól. Végül is jó ötlet volt. A tészta gyönyörű lett.

Aztán persze mikor a kelés utáni gyúrás, formázás jött helyre állt a rend. Rozi néni még mindig félelmetes tempóban dolgozik. 

Almás-diós kalács és fahéjas túrós lett a végeredmény. Megbeszéltük, hogy jövőre benevezünk velük a varsányi lepényfesztiválra, csak bírjuk erővel.

Úgy alakult, hogy Mama kakas-forrást fedezett fel a Faluban. Ez tömeges kakas-pusztulást hozott az egyik szombaton, a vérengzésnek szemtanúja volt a 4,5 éves és a 10 éves keresztfiam. Zokszó nélkül vették a gyerekek az akadályt, sőt az első megszeppent hallgatást követően már a koncon kezdtek osztozkodni, hogy a levágott két kakasból ki eszik három tarajat és négy szívet... De a legeredetibb (újra)hasznosító a 4,5 éves trend-tudatos óvodás lett. A kakas sarkantyúját boldogan hozta, mutatta: műköröm, Anya!

És tényleg. Igaz, ez nincs annyira kistrasszozva, a reszelése is természetes, a színét nem is említve, egyébként viszont stimmel. Abban bízom, hogy a műköröm/műkarom kipróbálása ezzel kipipálva.

Az előző tulajdonosok "kötelező programként" adták át nekünk az információt, hogy minden év utolsó augusztusi szombatján Kétbodonyban szilva szombat van.

A legnépszerűbb és legrégibb környékbeli rendezvény, kivételesen használható program infókkal az interneten is. A főszerep persze az evésé, gombóc minden variációban. A kóstoló jegy 300 Ft, 3 db gombóc, az egész jegy 600 Ft, 7 db gombóc, lekvár jegy 1000 Ft - 7dl frissen készített szilvalekvár cukormentesen, egy adag csülkös pacal (khm) 1300 Ft.

Három éve vagyunk itt, most voltunk harmadjára. Az elsőre azt mondtam, hogy nem is rossz. A tavalyi szerintem semmilyen volt. Az idei viszont nagyon pörgős, izgalmas egész napos családi rendezvény lett. Mit lehet ez alatt érteni? A versmondólánynak öltözött kissé félszeg műsorvezető  minden félórában újabbnál újabb fellépőket hívott színpadra: nyugdíjas népdalkör, gimnáziumi népdalkör, gyermek néptánckör, sváb néptánckör. Közben zajlott a nagyon vérmes gombóc, szilvalekvár, szilvapálinka verseny. Délben gombócevő verseny - a győztes 29 gombócot falt fel. Pedig ezek nem nyeszlett diétás minigombócok, elismerés illeti a győztest, mi hárman összesen 11 gombócot tudtunk befogadni több órás különbséggel...

A gombócok főzése, elkészítése, tálalása mind-mind helyben történik, mindent végig lehet nézni, receptet begyűjteni, ha nem lenne saját bevált. Színes asszonycsapatok sürögnek-forognak, itt-ott egy-egy szilvapálinkával hívogató férfi csapattaggal, mint egy nagy összevissza lakodalom. Minden csapat igyekszik a legviccesebb és legszebb standot összehozni, ez ugyanolyan mint a szüreti fesztivál borvidékeken.

Nekünk két kedvencünk van. Az egyik egy becskei Mama-csapat, akit egy helyi nyugdíjas férfi vezet. A másik pedig az idei bánki győztes csapat, még azelőtt kóstoltunk náluk, hogy győztesek lettek volna, így elfogulatlanul fordultunk náluk kétszer.

Nyáron beszereztem az aszalók gyöngyét, a híres Excaliburt. Mivel Férj nem lelkesedett annyira a gondolatért - pedig rögtön - többször - egyfolytában lefestettem előtte mi-mindent fogunk eztán aszalva megőrizni a nyárból -, ezért csak a négytálcás verziót. Férjnek többnyire igaza van, ami a vásárlás utáni készülékhasználati gyakoriságot illeti. Nyáron néhány nyers ételen kívül nemigen berregett. Most viszont olvastam Szeretetrehangoltan-nál a jobbnál jobb paradicsomos recepteket, így elkészült a "magamaszalta", két üveg várja, hogy egy ételben egyszer agyondicsérjük, hogy azért a sajátunk az igazi...

Mivel a nyers konyhás 42 celsiuson aszaltam, ezért nagyon hosszan ment a buli, a következőt már 56 celsiuson fogom eltenni. A megszárított paradicsom olívaolajban került az üvegbe. Az illata sajnos nem átadható itt, de fantasztikus...

Az inspiráció forrása:http://szeretetrehangoltan.blogspot.hu/2012/08/aszalt-paradicsom-paradicsom-aszalas.html

Közel 100 tő paradicsom van a kertünkben. Ennek az az oka, hogy idén azt találtam ki, hogy magam fogok növénypalántákat nevelni. Az egyik diszkont bolthálózat a segítségemre volt, mert nagyon könnyen használható palántanevelő tálakat kínált tavasszal. Be is vásároltam hát, és egy délután nekifogtam szemeket rakosgatni a kis tőzeglakásokba. A lakásunk minden ablaka növény-inkubátorrá vált. Az első pár hét lelkesedése és a "ma is kikelt egy csomó" napi mantrázása után kezdett nyomasztó lenni a helyzet. Mert én nem bíztam a véletlenre, egy mag helyett kettő-hármat is elültettem. Igen ám, de ezek jó magok voltak, mert MIND ki is kelt...

Az igazi ajjaj akkor következett, amikor többedmagával ültettem ki őket az ágyásokba, mert azt gondoltam, úgyis elfagy egy-egy. Hát nem.

Végül is örülök, de mostantól egy darabig paradicsom lesz minden. Középen a Paradicsom-szörny egy változata... Ökörszív és San Marzano mindenhol.