2014-ben annyira finom paradicsomlevet sikerült készíteni, hogy megfogadtuk, 2015-ben kétszer annyit teszünk el. Egyrészt, mert nagyon jól jön, amikor megérkezünk a házikóba és pár röpke pillanat alatt ott gőzölög az asztalon egy friss leves. Másrészt, a halas-paradicsomos tészta is jól vette, hogy igazi paradicsom került bele. Ember tervez, Isten végez alapon, nem olyan paradicsomot kaptam, amilyet eredetileg terveztem. Ökörszívből készült a 2014-es, San Marzano-ból a 2015-ös. A terényi Magos Völgyből szereztem be mindkét alapanyagot. Panaszom nem lehet a SanMarzano fajtára, de idén hiperapróra sikerül nőniük, eltartott egy darabig a szépkorúaknak, amíg elkészültek.
A legjobb íz-adaléknak a kedves Rozi néni masinája bizonyult, a fatüzelés-tűzön készülés csodákat képes tenni. Néhány öl fa órákon át doromboltatta a masinát, alias sparhelt, sparherd, etc. Jól is esett, mert nagyon csepergős időnk volt. Igazi szomszédi kalákában készült a végeredmény. Az meg külön fantasztikus, hogy 80 évesen az ember még mit bír...Az ilyenfajta befőzés rendkívüli felfordulással jár, még szerencse, hogy kedves szomszédunknak két háza van, és a parasztházban akkora rumlit csinálunk, amekkorát akarunk. A masina hozta a formáját, legszívesebben mindent ezen készítenék, ha nekünk is lenne:-)