A nagy kert évtizedeken keresztül klasszikus vidéki belterületi föld volt. Nógrád megyében ezeken rendre bogyós gyümölcs, krumpli, tök, kukorica terem. Erre legalkalmasabb itt a föld ugyanis. A legtöbb ilyen régi kertben  a legeslegszélén diófa, szilvafa, almafa árnyékol, jól a mezsgyén, hogy lehessen a szomszéddal vitatkozni vagy vele együtt leszedni a gyümölcsöt. Mi is ezt találtuk a miénkben: két hatalmas diófa, egy roskatag almafa, 3 cefrének való szilvát termő szilvafa. Utóbbi fák rengeteg vadhajtást hoztak.

A diófa azonnal fűrészmentességet kapott, tiszteletreméltó példányokká nőttek, de az egyik sajnos a 2012-es tavaszon elfagyott, ezért mennie kellett. A másik a kert ékessége maradt. Nyáron alatta ettük az ebédet, alatta sütöttük a szalonnát és grilleztünk nyílt tűzön életünkben először.

Amikor ebéd közben felnéztem, ezt láttam.

A tányérban pedig ez a naplecsó volt a kertben termett giga cukkiniből, paradicsomból, gyarmati Dénes kolbásszal és rendhagyóan beleolvasztott terényi kecskesajttal. A mázas edényt, amiből megettük, a majdnem szomszédos Bercelen készítette tavaly egy kedves fazekas hölgy, úgy, ahogy mi kértük...