...amit itt még mindig "kalácskának" hívnak. A szomszéd Rozi néni tavaly már egyszer tartott nekem sütőkurzust, de szó-mi-szó nem nagyon gyakoroltam a kelt tészta sütést, ezért megbeszéltük, hogy nekifutunk ennek még egyszer. Rögtön az elején zavar keletkezett, mert mi hoztuk Lord Kenwood-ot - Lorien után nálunk is ez a neve -, Rozi néni pedig nem igen tudta merről is és hogyan működjön együtt a zajos masinával. Úgy gondoltuk, hogy a 77 évével megkíméljük a dagasztástól. Végül is jó ötlet volt. A tészta gyönyörű lett.

Aztán persze mikor a kelés utáni gyúrás, formázás jött helyre állt a rend. Rozi néni még mindig félelmetes tempóban dolgozik. 

Almás-diós kalács és fahéjas túrós lett a végeredmény. Megbeszéltük, hogy jövőre benevezünk velük a varsányi lepényfesztiválra, csak bírjuk erővel.