Két megingathatatlan hit van krémes-vidék viszonylatban szerintem: 1. vidéken nincs igazi/színvonalas/ehető, stb. krémes, hacsak nem a nagyié... 2. van, de csak Balatonfüreden/Szolnokon a Zagyva cukrászdában/Sopronban a Harrerben, stb... és persze ez is szubjektív itt.

Nem sok édességet, netán süteményt eszem, de valahogy mindig vágyom a cukrászdák meghitt illatára, hangulatára. Ezért bárhol járunk mindig felkeressük a környék szimpatikusnak látszó Cukrászdáját. Így jutottunk a balassagyarmati Jagyütt cukrászdába, amit hivatalosan Orchidea Cukrászdának is írnak. Könnyű volt ráakadni, a Palóc Múzeummal szinte szemben van, ismeretségünk sorrendje éppen fordított volt persze. 

A nemzeti krémes-összehasonlító dolgozatra készülve mindenhol krémest kóstolok. Nálam ez is úgy van, hogy csak a közepe érdekel, a leveles tésztát sajnos nem nekem találták ki, gyerekkorom óta nem sikerült a barátkozás. Ellenben a férjem bírja a habokat és tésztákat is, így felesleg nem marad... Szóval az alábbi csodát rendeltük Balassagyarmaton: egy francia és egy albán krémes. 

Csak nagyon elcsépelt vagy modoros jelzőket írhatnék, a lényeg, hogy krém fronton egyelőre minden korábbi krémes két sorral hátrébb van, mint amit a Jagyüttben kapni. Plusz jóság, hogy a kávéhoz valódi tejszínhab kerül a tálkába - azt hiszem ez volt az a pont, ahol már tudtam, hogy törzsvendégek lettünk.

További bennfentes infóm, hogy állítólag nagyon-nagyon ajánlható a málnás rizskocka is, a környék egyik nagy kedvence! Ha legközelebb arra járunk fotózom is.