Hú, ez akár egy hosszú sorozat eleje is lehetne, de nem az. Majd egyszer talán, ha jobban ráérek. Itt csak egy rövid ízelítő lesz abból, hogy van ám élet Budapesten kívül is, mégpedig rendkívül izgalmas. Idén csak rövidebb és gyorsabban véget érő szabadságra futotta az időnkből, ezért a falu és környéke kínálta programokban, látnivalókban igyekeztünk feltöltődni. Az a jó Magyarországon, hogy a kívülről lehangoltnak tűnő falusi világ pezseg a felszín alatt. Akárhová mentünk, mindenhol volt valami érdekes, eddig nem látott és főleg lelkes, tenni akaró emberek. Szerintem ez már valami, amiből még több valami lehet...

Van például a Palóc út program : http://www.palocut.hu/ - ehhez tartozik egy pecsétgyűjtő füzet, amiben a különböző látogatások alkalmával gyűjteni lehet az adott látnivaló pecsétjét. A kis füzetben van térkép is, így mi minden napra igyekeztünk valamit útba ejteni. Egyik nagy meglepetés a balassagyarmati Palóc múzeum volt. Nagy Iván (http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Iv%C3%A1n_(t%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)) felajánlására 1914-ben kezdték építeni. Bevallom, soha nem hallottam Nagy Ivánról, kicsit hitetlenkedve is indultunk a Múzeum felé, de megérte. A nem sok és kevéssé érdeklődő látogatókon edződött múzeumi munkatársak készségesen kalauzoltak bennünket a direkt múzeumnak épült szecessziós épületben. Megnéztünk mindent alaposan - nekem nagyon tetszett a palóc állandó kiállítás, ahol a bölcsőtől a koporsóig bemutatják a régi mindennapokat és ünnepeket. Meglepő volt Nagy Iván könyvgyűjteményét látni, olvasni, hogy a régi főhercegek pl. cigány-magyar nyelvkönyvet, szótárt és egyéb tudományos értekezéseket is írtak. Efelett el is gondolkodtam, hogy mégis csak van abban valami, hogy silányulnak az utódok, mert érdekes, hogy a régi nemes családok nem főcelebekként tündököltek, hanem tetteket, műveltséget, igényességet hagytak ránk - már ha érdekelne bennünket. A jelek szerint nem nagyon, mert a balassagyarmati palóc múzeum is folyamatos pénztelenséggel küzd, pedig értéket, kincseket gondoz. Látogassuk:-)!