Természetes, hogy falusi környezetbe csöppenve állat fronton megszaporodnak az élmények. Most nem arról beszélnék, hogy van tücsök, béka kórus, meg hogy a kabóca már akkor is nyomja, ha két centire állok tőle. Itt aki nem tudja, annak meglepő, hogy az egyéb állat-ember viszony, pl. madarak, macskák, kutyák, hollók, őzek, fácánok, vaddisznók milyen máshogy vannak.

Városi életet élve az az igazság, nem is igen gondolok ilyen állatfélékkel. Itt, falun fedeztem fel, hogy van olyan madár, hogy rozsdás farkú pl. Nagyon szép madárka, tavaly a keleti tornácon rakott fészket, idén a délin. Vicces csattogó hangja van és nagyon okosan tekergeti a fejét. Igen ám, de van pl. a környéket uraló fehér kandúr. Ez bizony szintén szereti a madarakat, idén kifosztotta a fészket, lelökte az egész fészket. Már csak az üres fészket tudtam lefotózni. Nekem az is ritka élmény. Ilyen puhaságot nem gondoltam volna a kívülről durva szálakból font fészekhez. A madarak nem adták fel, átköltöztek a diófánkra. Oda nem megy a Fehér úr, az már magas neki.