Öt hónapja szinte kereken, hogy bejegyzés született. Januárban már nagyon vágytam/vártam a tavaszt. Nem gondoltam, hogy ilyen vonakodva fog csak megérkezni. Azt hittem hipp-hopp berobban és lehet zizegni. Nem így lett. 

Márciusban voltunk először hosszabb kihagyás után a faluban. A ház egész jól viselte, hogy egyedül volt valamennyit, de azért a nagy szél, a sok eső - aminek másfelől örvendek - megtette a magáét. Pl. keresztbe fektetett egy testes kék tuját az udvaron, hogy ne tudjunk beállni olyan könnyen. Na de nem haragszunk ezért...

Megkértem a kedvenc kertész csapatot, hogy idén is legyenek segítségünkre, fogják meg a föld négy sarkát és rázzák meg. Így is lett - kikerekedett a málnaágyás, kis áfonyával és feketeribizlivel megfűszerezve, újra fenyőkéreg alá rejtettük a szegélyeket, hogy ne kelljen folyvást gyomlálni, megmetsződtek a csinos gyümölcsfák.

Jó látni, hogy a természet pontosan tudja mit-mikor. A rügyek elindultak, a hagymások kidugták füleiket a földből. Legszívesebben minden rügyet külön lefotóztam volna, annyira egyenesek, erősek, magabiztosak mind.