Ha nagyon pontosan meg kellene mondjam honnan indult a parasztház mániám, akkor azt mondanám, hogy gyerekkoromban már eldöntöttem, hogy lesz nekem egy Kukori-Kotkodás fehérre meszelt falú muskátlis házam, amit ebben a mesekönyvben láttam.
Valamilyen megmagyarázhatatlan nyugalommal tölt el engem még a gondolata is egy ilyen háznak - még ma is. Aztán teltek-múltak az évek és kezdett céllá alakulni a gyerekkori érzés. A Férjet kb. 2 évig tartott rábeszélnem, hogy jó lesz ez nekünk - úgy általában, még kiszemelt házikó nélkül. Aztán meghatároztuk a megengedhető vételárat és a felvállalható távolságot. Utóbbi max. egy órányi autós utazásban került megállapításra, mert ennyit bír a gyerek egyelőre, mert mi van ha gyorsan el kell szaladjunk a házhoz a csöpögő csapot elzárni, mert mi van, ha csak tömegközlekedéssel lehet menni és mi van ha biciklivel kell menjünk, stb. többi abszurd.Innentől Budapest és M3-as autópályán vagy a 2-es úton megközelíthető körzet jött csak szóba.
Nézegettem éjjel-nappal, főleg a szokásos hirdetési portálokon kutatva - expressz.hu, ingatlan.com - már lassan kívülről tudtam a Heves és Nógrád megyei települések neveit, ahol kb. 7-8 millió forintos irányáron parasztházat kínáltak. Az irányárról fejben tartottam, hogy 10- max 20%-ot még nekem is lesz képem alkudni.
Aztán egyszer csak megszólított egy kis nógrádi házikó. A tulajdonos olyan szívet melengető, hívogató hirdetést komponált, amit legalább ötvenszer el- és felolvastam, leginkább a Férjnek és Mamának. Addig-addig olvasgattam, míg Férj hajlandó lett nekivágni, hogy legalább odamenjünk a faluba és beleszagoljunk a levegőbe. Úgy gondoltam, majd meggyőzi Őt is a jó levegő és a gyönyörű látvány. Majdnem bejött a számításom - bár egy kicsit másképp.
Itt jön a képbe a híres vásárlást segítő Mama, akinek falusi gyerekkora és fiatal felnőttkora nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ház-lakás dolgában megbízhatóan töltse be az alkudó, a dohkiszimatoló, padlás-ellenőrző, áldomást ivó szerepét. Szóval Mama, Férj, Gyerek és Keresztgyerek be a kocsiba, irány Nógrád megye. Azért rejtettem némi készpénzt - pontosan 100 ezer forintot - a mellényzsebembe, hogy ha megvan a nyertes, el ne szalaszthassuk.
Összesen három és fél házat néztünk meg, a harmadik lett a nyerő. Mit néztünk/szagoltunk: milyen alapra épült, milyen repedések vannak a ház oldalán, dől e a fal természetellenesen valahol (Nógrádban sok a dombos porta), nyirkos-e, salétromos-e a fal, szalad-e patak a ház előtt vagy a kert végében (ettől felázhat a talaj, beleeshet a gyerek), beszagoltunk a szobákba, megkérdeztük van-e és milyen emésztő-csatorna a házhoz - nehogy egy emberi trágyás pincével gazdagodjunk hirtelen, amire több példát is láttunk. Mama speciális igényeként fölruccant a padlásra is, nincs-e egérszag, nem kandikál-e be a napocska, nem korhadtak-e nagyon a lécek, gombásak-e a gerendák. Nekem személyesen az volt fontos, hogy azonnal költözhető, normális komforttal bírjon a ház, hogy legyen gusztusom odavinni, ott altatni a gyereket és hogy magam is vágyjak arra, hogy a ház falai között aludjak. Emellett azt is kritikusan méregettem, hogy milyen kiskert kapcsolódik a házikóhoz, mert ha nem is nyitunk azonnal parasztgazdaságot, arról mindenképp ábrándoztam, hogy saját zöldség, idénygyümölcs kerüljön a fazékba - hadd tudja a gyerek, hogy a répa, hagyma, borsó, kapor és társai honnan lesznek, de erről később és önállóan emlékezem majd meg...
Nem egy nógrádi faluban pince is tartozott a régi portákhoz - a mi házunk is ilyen. Nagyon megörültem neki, mert jól elfér ott télire az alma, répa, muskátli. Egyelőre az utóbbi szerencséltetett ott áttelelni, a többit és talán bort is majd később. Az árban tehát a pince is benne foglaltatott.
Amióta mi megvettük a házikónkat, azóta sokan kérdezik tőlem, hogy lehet és mennyiért ilyen házhoz jutni. Szerintem első alapvetés, hogy komolyan kell gondolni. Második: rá kell szánni a keresésre, álmodozásra az időt, hogy amikor szembejön az igazi házikó, akkor felismerje az ember - majdnem mint a párválasztás:-) Harmadik: igen, pénzbe kerül, de ma már a gyér ingatlanforgalom miatt akár részletfizetést, akár cserét, akár jelentős árdiszkontot is el lehet érni készpénzért cserébe, szóval vannak utak a sikerhez.
Két hétvégével ezelőtti faluszemlémen rengeteg új gazdára váró házat fotóztam le. Van 60-as évek kockaháza és van autentikus parasztház is, utóbbi többe kerül, különösen, ha van gáz-víz-emésztő is. Mindegyikhez általában 700-1200 m2 kert tartozik, hol jobb, hol rosszabb állapotban. Ezeknek az ára 3 milliótól 6 millióig fut, de van lefelé-felfelé is szélsőség persze. A legtöbbet idén már nem is hirdetik máshol, mint a faluban, hiszen olyan pangó a felszíni ingatlanpiac, hogy nem érdemes invesztálni a sokszori, éven túli hirdetésbe.
Ezért a legjobb tanácsom az, hogy közel kell jönni a faluhoz. Először térképről kiválasztani, aztán barangolni egy kicsit, beleszagolni a füstös tavaszi vagy őszi levegőbe, körbejárni gyalog, beszélgetni a helyiekkel, hogy kinek milyen háza-története van eladó. Végül csak választani kell tudni a belső jó érzésünkre hagyatkozva és aztán jöhetnek a formaságok...
