Nagyon örültünk, amikor vettük a hátsó kertet, mert régi-régi gyümölcsfákkal volt szegélyezve az amúgy bogyós gyümölcsöktől kukoricáig mindent termő föld. A tavaszi kertalakításban viszont egyedül a hatalmas diófa élt túl, a többi fa sajnos beteg volt, vagy haszontalan, mint pl. a magvas szilva, amit Bödőcs Tibor óta tudunk, hogy nemzeti sporteszköz, de nekünk nincs kis szentélyünk, alias házi pálinkafőzőnk. Szóval maradt a hatalmas diófa, ami alá sütögetőt, heverészőt képzeltünk. Ügyes kertépítőinknek köszönhetően sziklakert is érkezett a kövezett területtel, mert lejtős a kert. Már főztünk is alatta és nem esett se dió, se pondró se egyéb független alkatrész a mangalicapörköltbe...