Egy kisgyermekes fővárosi család hétvégéi egy palóc faluban

Falun Másképp

Paradicsombefőzés

2016. február 02. - Falun Másképp

 

2014-ben annyira finom paradicsomlevet sikerült készíteni, hogy megfogadtuk, 2015-ben kétszer annyit teszünk el. Egyrészt, mert nagyon jól jön, amikor megérkezünk a házikóba és pár röpke pillanat alatt ott gőzölög az asztalon egy friss leves. Másrészt, a halas-paradicsomos tészta is jól vette, hogy igazi paradicsom került bele. Ember tervez, Isten végez alapon, nem olyan paradicsomot kaptam, amilyet eredetileg terveztem. Ökörszívből készült a 2014-es, San Marzano-ból a 2015-ös. A terényi Magos Völgyből szereztem be mindkét alapanyagot. Panaszom nem lehet a SanMarzano fajtára, de idén hiperapróra sikerül nőniük, eltartott egy darabig a szépkorúaknak, amíg elkészültek.

farakas.jpg

A legjobb íz-adaléknak a kedves Rozi néni masinája bizonyult, a fatüzelés-tűzön készülés csodákat képes tenni. Néhány öl fa órákon át doromboltatta a masinát, alias sparhelt, sparherd, etc. Jól is esett, mert nagyon csepergős időnk volt. Igazi szomszédi kalákában készült a végeredmény. Az meg külön fantasztikus, hogy 80 évesen az ember még mit bír...Az ilyenfajta befőzés rendkívüli felfordulással jár, még szerencse, hogy kedves szomszédunknak két háza van, és a parasztházban akkora rumlit csinálunk, amekkorát akarunk. A masina hozta a formáját, legszívesebben mindent ezen készítenék, ha nekünk is lenne:-)

masina.jpg

 

Régimódi kecskesajt

Abban hiszek, hogy ahol szeretünk lenni, onnan jobban esik az ennivaló is. Így mielőtt valakitől ennivalót, vagy annak valót veszek, szeretem, ha egy kicsit közelebbről is megismerhetem a környezetet, ahonnan az étel származik. Ez már csak így van. Gyerekkoromban Anyánk annyira finnyás volt, hogy  bármennyire kedves rokontól, szomszédtól érkezett is az étel az gyakran ment a kutyáknak, mert Anyánk szerint az illető nem volt elég tiszta...

Nagyon megörültem, amikor hírét vettem, hogy a faluban valakinek annyi kecsketeje van, hogy tejet is lehet tőle venni és ízes sajtokat is készít. Az első dolgom volt, hogy megkértem, hadd menjek ki vele oda ahol a kecskék is vannak. Hát, megérte. Gyönyörű dombok, lankás völgyek között királyi életet élő kecskéket, gidákat és lovakat láttam. Olyan emberrel találkoztam, aki semmit nem szeret jobban, mint szabadon kint lenni a jószágaival, olyan valaki, aki akkor érzi rosszul magát, ha bent kell lennie és ott kell kicsit hagyni ezt a tájat, amiben ő is él. Ezek után nagyon kíváncsi lettem a sajtra is persze...Kecskesajtot ettem már sokfélét, de ilyet még soha. Krémes, finom, illatos és nulla kecskeszag. Megkérdeztem, hogy lehet ez?  A válasz elég egyszerű és meglepő is volt: azt mondta a készítő, hogy a hagyományos palóc módszerrel, ecettel készíti a sajtot és ettől ilyen más. Ezt a sajtot még azok a kecskesajt utálók is meg tudnák enni szerintem, akik az orruk tövében gyűlölik érezni azt a tipikus kecskeszagot.

A gidák ideje alatt nem készül sajt, ezért a fagyasztóba is került. Tartottam tőle, hogy milyen lesz, amikor kiolvad majd a sajt, de szerencsére épp olyan, mint frissen, így bár tél van és főleg a városban vagyunk, mégis van egy kis falu az asztalon.

sajt_erzsike.jpg

Káposztás Haluska

Palócföldön a krumpli és a káposzta alapvető étel volt mindig. Kedvenc szomszédnénink azt meséli, hogy ilyenféle ételek voltak a gyors vacsoráik - vajon Jamie O. mit szólna ehhez? Mi nem szoktunk ilyesmit enni, de meglepett bennünket egy tepsi káposztás verzióval, és hát paleo ide vagy oda, ez finom. Főleg az itt termett alapanyagokból elkészítve, ahogy Rozi néni készítette...Nos, meg is tanultam tőle, fogunk még ilyet enni mi:-)

 

img_1724.jpg

Öregtarhonya

Amikor itt vagyunk a hétvégén, kicsit mindig "húzósabb" ételek kerülnek az asztalra. Olyanok, ami mellett akár egész nap is kint tudunk dolgozni, kirándulni, bogarászni, egy szóval, ami tart az emberben és gyerekében.

Ilyen ősrégi étel pl. nálunk az öregtarhonya, apám nagy kedvence. Ebbe minden mehet, ami fellelhető egy falusi házban: szalonna, kolbász, hagyma, répa, pasztinák, erőspaprika, lilahagyma nyersen a tetejére, zöldség zöldje. Krumpli is szokott kerülni bele, de van hogy én kihagyom. Diószedéshez, szeles időben kiránduláshoz kiváló, de amúgy is.

oregtarh.jpg

Pasztinák

Amíg nem kezdtünk el saját kertet kertelni, addig nem gondoltam, hogy mennyiféle gyökérzöldséget lehet termelni. Őszintén, már az is elég szívdobogtató cél volt, hogy lesz saját répaízű répánk. Na de aztán jöttek a magboltok. És lett mindenféle, többféle répa, többféle cékla, petrezselyem és pasztinák...A pasztinák az első évben csak levélre gyúrt, gyökér felejtős volt, túl kötött volt a durva ekéhez szokott talaj. Aztán meg nem kelt ki, ellopták a hangyák, állítólag...Idén már minden rendben volt, laza talaj, sok eső miatt kevesebb hangya. Láss csodát, durván dús levél és gigamélyre futó gyökerek. Némelyik cickánybajúsz jelleggel fut nem tudom milyen mélyre. Szerencsére elég vállasak is azért. Idén szerepeltek már kacsalevesben, tyúklevesben, pürében céklával krumpli helyett, bablevesben. Annyira édes az íze és olyan gazdag az illata, hogy egy darabig biztosan minden évben lesz helye a kertben.img_1710.jpg

Paradicsom ezerrel : ökörszív, koktél, SanMarzano, faparadicsom, helyi erők

November elejéhez képest ezek a képek már messze vannak a valóságban. De csak két hónapnyi távolságban. Két kedvencem is rendesen kitett magáért. Az ökörszív paradicsom olyan példányokat termett ismét, hogy nem győztem kerekítgetni a szemem. Ezt a fajtát grillezve, paszírozva, nyersen sajttal jó fogyasztani. Pár éve még a piacokon sem lehetett nagyon ilyen példányokat látni, nemhogy kiskertből, haha. A szomszédnéni fogott is néhány magot a tavalyi ökörszívekből, és neki is termett már, szóval megfrissült a génállomány, ami nem kis dolog, mert 60 éve ugyanazt termelte idáig.  Szépen felfejlődött a piac is és az ökogazdaságok is szivárványoznak, legalábbis itt Nógrád megyében.

nyar.jpg

 

 

Mézkincs

Mi nagyon sok teát iszunk ismerőseinkhez képest. Ez nekem gyerekkori ügy. Apám ha reggelit készített, kitudja milyen gyakran, durván bemézezte és becitromozta igazi citrommal, mert szerinte az úgy volt egészséges. Na most, aki ilyet iszik és nem eszik hozzá semmit, annak olyan cefet felfordult gyomor a következménye, ami kb. 20 perc mire enyhül valahogy...iskolába menés elé nem valami jó érzés. Mivel mostanra tudom, hogy mindenből kevesebb is elég, ezért a szokást megtartottam, és így a mi családi reggeleink elengedhetetlen része a mézes citromos Earl Grey vagy egyéb minőségi szálas tea. Amikor meglett a kisház, nagyon örültünk, hogy a faluban rengeteg méhész tevékenykedik, és annak még inkább, hogy van olyan, aki nem pancsolt mézet ad el. Így aztán minden évben növekszik a megvett akácméz mennyiség, mert Pesten is ezzel készítjük a teát. Őrült mennyiségű méz fogy nálunk, ki sem merem számolni, hogy évente mennyi.Idén három 5 literes üveg akácmézzel készülünk az évre.

akacblog.jpg

 

Frissen. Aztán ehhez jön még jó pár üveg máshonnani méz, legszívesebben innen: http://csakimez.hu/. Ők itt a környékbeli hegyekben élnek, nagyon szépen. Nagyon tetszik, de nekem azt hiszem ez nem menne, csodálom az elkötelezettségüket. Jó is hogy vannak ilyen emberek ma. A mézük pedig mind tiszta, ízletes.

csakimez.jpg

 

 

 

Sokszínűség - a tányéron is

Uhh, ez kicsit demagóg így, de olyan jó, amikor nem a szokásos egyenszín/íz/méret/fajta is a tányérra kerül. Legalább hatféle paradicsomunk és nyolcféle paprikánk terem. Utóbbiak érési fázisaik szerint is tudnak másmilyenek lenni. Elcsépelt, sok helyen írják, és igaz: mindennek más, édesebb, intenzívebb íze van a kertedből, mint a fáradt bolti fényekből. Ezt a képet ezen a hétvégén készítettem,otthon, az éppen beérett csapatról. Sajnos illatot még mindig nem tudok mellékelni:-) Ökörszív és padlizsán a legmenőbbek. Ökörszív alatt ún. faparadicsom, ami szintén brutál súlyos és állítólag nógrádi tájfajta. Az biztos, hogy jól nő itt.

 

augusztus_kozepe.jpg

Aratás hava - van is mit...

Végre van mit mutatni, termett bőven mindenféle, és idén is van, aki nem annyira, de arról ma nem...

Szóval lett bőven padlizsán, özönlik a paprika és a paradicsom. Utóbbi kettőt idén Polyversum bioszerrel kezeltük, paradicsom - és paprikarothadás ellen, itt szereztem: http://www.bio-gazdabolt.hu/. Egyszer permeteztük csak, eddig minden OK, persze eddig az eső sem durvult sokat. Minden palántát május végén vettünk a balassagyarmati Margit néninél, bevált, megbízható és nagyon kedves forrás, ráadásul idén is rengeteg tanáccsal lettünk gazdagabbak vásárlás közben. Ha összefutunk nem ússzuk meg részletes kerti jelentés nélkül, gondja van ránk, mondhatni.Persze, azt is gondolhatnám, hogy versenyzik, kinek van több paprikája vagy paradicsoma, de nem, ezt róla nem elegáns gondolni:-)

A padlizsánt csak erdélyi padlizsánkrémként szeretem, ezért az lett belőle, valahogy nem jön be se grillezetten, se rakottan...a gyerek pedig még így sem. Férj más tészta, mert ő rendszeresen nem szereti addig a dolgokat, amíg nem az én tányéromról lehet elenni, amit viszont én utálok. Dehát 10 év alatt sok mindent megszokik az ember, szóval ő szereti, ezért kép az nem készült, mert hamarabb elkopott, mint én észbe kaphattam volna.

padli.jpg

paradi.jpg

paprika.jpg

Hol lehet itt egy jó jeges kávét inni????

Hát igen, ez a kérdés, mindig-mindig felmerül...A helyzet az, hogy alig valahol, és ez nem cinkelés, ez van. Viszont akad egy-egy kivétel, kinek távolabb, kinek közelebb.

Az egyik egyértelmű zarándok célpont az Orchidea-Jagyütt Cukrászda, Balassagyarmaton. Nem szeretném túltolni az ügyet, merthát ez nem kereskedelmi blog, de vannak dolgaik, amik itt sokkal jobbak, mint Pesten. Ilyen pl. a fagyi, amiből a teljesen hagyományos puncs, karamell vagy az újdonságként idén bevetett Opera Royal és narancs mind-mind függőséget okoznak. Még nálam is, pedig amúgy nem kedvencem a fagyi, ha választani kell inkább fehér Magnum - máshol. Jagyütt Mester rendkívül elkötelezett és ez bizony meg is látszik. Állítólag a különleges Grander vízzel készülnek a termékeik. A vicces az, hogy ezt pl. ők nem is reklámozzák, véletlenül találtam erre az infóra a Grander oldalain...Legfrisebb újításként a paleo sárgabarackos tekercset kóstoltam. Ami máshol íztelen fűrészporos cucc, az itt kérekmégegyet kategória és nem horror árú csalódás.

A jegeskávéra visszatérve, íme: jég, Manuel eszpresszó, egy igazi gombóc vaníliafagyi, és ha szeretjük tejhab. A tejszínhab nekem nem-szeretem, ezért, az enyémben nincs, de hivatalosan az is tartozék.

jagyutt_icec.jpg

És, hogy még hol...Becske a legújabb környékbeli buddhista centrum, ahol 2008. óta sztupa is van, ami gyönyörű persze és nem túlindiázott egyelőre. A kanyargós balassagyarmati úton van egy családi cuki, a Mader fagyizó. A jegeskávé itt is olyan, amiért érdemes megmoccanni. Kedves, beszélgetős vendéglátás, rá is kell szánni az időt, amíg a kicsit korosabb elemek előállítják a művet, de megéri, ez is többször jövős...